Vágtában a naplementéig
A ló hátán megtapasztalt teljes szabadság érzése legyőzi a szavakat. A vágta élménye az, ami visszatérésre késztet.
Van valami megfoghatatlan abban, amikor a ló teljes tempóra vált, a szél az arcodba csap, és a talaj eltűnik alólad. A vágta nem csupán mozgás, hanem állapot.
Az első vágtákat sokan úgy írják le, mint egy irányíthatatlan erő, amellyel szemben az egyetlen lehetőség az alkalmazkodás. Később, ahogy az ülés mélyül és a bizalom kialakul, ez az erő átformálódik partnerséggé.
A vágtát megelőző pillanat kulcsfontosságú: a ló összegyűjti erejét, a hátizmai megfeszülnek, majd egy láthatatlan jel hatására beindul a háromütemű gépezet. A jó galoppvezető jel finomabb, mint gondolnánk. Egy ülőcsontnyomás, egy kissé előremozdult súlypont és a külső lábsegítség együttese elegendő.
A naplementei vágta különleges kategória. A fény ilyenkor nem éles, a levegő hűvösebb, a ló mozgása lazább. A legjobb lovasok szerint az esti edzések minősége felülmúlja a reggeli foglalkozásokét, mert mind a lovas, mind a ló felszabadul a napi feszültségtől.
Megtanulni elengedni az irányítás illúzióját és a bizalomra hagyatkozni: ez a vágta igazi tanulsága.
